INSTAGRAM

Az év alkalmazásának választották az Instagram iPhone appot, ami belőlem is kihozta az állatot. Gyakorlatilag tökmindegy mi kerül eléd, előkapod a telót, kattintasz koppintasz, aztán széteffektezed még a szart is. Aztán vagy lesz belőle valami vagy nem, de az biztos. Te pedig büszke mosollyal csúsztatod vissza a kezed a zsebedbe, hogy alkottál valami művészit, még ha ezt rajtad kívül nem is gondolja így más.

A könnyű kezelhetőség és a social network integrálás miatt nagyon addiktív, szórakoztató. A profibbak több appot kombóban eresztenek az instára, nálam is előfordul hogy 2-3 másik alkalmazás után kerül egy kép az instagram filterei alá.

Ha használod a cuccot, miszterti néven megtalálsz és ha vagy annyira elvetemült, hogy követsz, akkor az alábbi válogatáshoz hasonló képekkel találkozhatsz.
Persze nem követlek vissza, mert egy köcsög vagyok, de ha macskás képeket meg csajokat posztolsz, mindenképpen számíthatsz follow-ra.

Katt a képre a galériához!

(ha inkább kihagynád a full screen-es slideshow-t, kattints ide)

Találkozások

Az élet néha nagyon érdekes véletleneket produkál. Vagy csak mi látjuk bele az egyezéseket? Nemtudom.

Voltam ma anyukámnál, a látogatásomnak több oka is volt, az egyik, hogy vittem neki egy kis csokimikulást. :) A másik, hogy december 6-án született, ezért csokimiki átadással egybekötött születésnapi köszöntő is volt. :)

Viszont itt jön képbe pár érdekes dolog, ugyanis vásárolt egy kaparós sorsjegyet, ha már úgyis születésnapja van. Három számmal nyert: a 65-tel, ami a születési éve, a 6-tal, ami a születésének napja és a 17-tel, ez utóbbi  a névnapjának dátuma (január 17. Antónia). Épp a születésnapján épp ezekkel a számokkal. Eddig még talán rá is lehet fogni, hogy megesik az ilyen. Viszont tegnap megműtötték, és ennek a műtétnek az időpontja nagyonsok variálás után lett végleges, és akivel egy szobába került, szintén december 6-án született. Aztán a nővérek még rádobtak egy lapáttal és elmondták, hogy akik most az osztályon fekszenek, mind decemberiek.

Furcsa véletlenek sorozata, hogy egymástól független emberéletek egyszercsak egy időben, egy helyen találkoznak. Vagy nem is véletlen?

beLIEve?

Voltam ma templomban. Papámért volt mise, aki sosem járt templomba, viszont mamám igen, úgyhogy kötelező jelleggel évente egyszer el szoktam menni. Annyit tudni kell, hogy meg vagyok keresztelve, voltam elsőáldozó és bérmálkoztam is, illetve minden vasárnap jártam templomba egészen nyolcadikos koromig. Utána valahogy kikopott az életemből.

Most ott álltam, és elég kellemetlenül éreztem magamat. Felnőttebb fejjel szörnyűnek éreztem, amit ott csinálnak emberek. Rituális énekek, mozdulatok. Persze én is csináltam, amikor keresztet kellett vetni akkor vetettem, amikor le kellett térdelni letérdeltem. Közben meg azon gondolkodtam, hogy úristen (<--na ez most egy pont ideillő szó) milyen durván lehet hatni emberekre. A pap prédikációjába legalább tizenötször bele tudtam volna szólni, hogy "várjá várjá várjáááá, ez azért nem úgy van!" Rengeteg öregasszony ott ült és epedve figyelte a pap megvezető szavait. Volt ott szó a válságról, az úttörő táborról, cserkészekről, vegyítve egy kis Keresztelő Szent Jánossal, plusz az egész úgy becsomagolva, hogy kellemetlenül érezze magát az ember, hogy nem Jézusért él-hal nap mint nap, meg hogy ilyen generáció lett kinevelve, akik nem járnak templomba. Ezért tart itt az orszá világ!

A mise menete gyerekkorom óta semmit nem változott, talán csak annyit, hogy jobban átlátom, hogy az adakozásra van felépítve, illetve a lehúzás van nagyonjól elbújtatva. Viszont a végén szemérmetlenül bemondta a pap, hogy van 700 Ft-os naptár, vegyük meg mert ez különösen kedves dolog, meg van kalendárium is, amit lehet rendelni, de külön kikötötte, hogy a pénzt előre fizessék be az emberek, mert az a biztos. Az árát már nem merte említeni. Mellesleg az, hogy "papámért volt a mise", annyiban merül ki, hogy az elején felolvasták a nevét, meg még azokét, akikért szintén ezen a napon "mondatták." Egy ilyen "mise mondatás" bruttó 1300 Ft-ba kerül, legalábbis itt falun. A lelki üdvösségért igazán nem összeg, nem?

Még annyit el kell mondanom, hogy ezek mellett én elismerem, hogy vannak emberek, akiknek szüksége van erre. Hogy valamibe kapaszkodjanak, valami keretet, rendszert adjon az életüknek. Hinniük kell valamiben és ebbe születtek, vagy ezt választották. Aztán a végén kiderül, hogy mire elég az 1300 Ft.

Közeledve az ünnepekhez, beugrott egy film, amit egy-két hónapja láttam, az a címe: Viccvallás. Ajánlom mindenkinek, ugyanis nagyon jó és érdekes kérdések hangzanak el benne. Többek közt az is, hogy az mindenkinek tiszta, hogy a Mikulás nem tud ott lenni minden háznál egy időben, és a kéményen behuppanva belőni az ajándékot a fa alá. Létezését mindannyian mesebeli badarságnak tartjuk. Akkor az Isten hogyan tudja meghallgatni milliónyi ember imáját és ott lenni mindenhol egyszerre...?

A film megtekinthető itt magyar felirattal.

(gyengébbek kedvéért cc gombra kattintva). A beágyazást sajnos a feltöltő letiltotta.

Ha megvolt a film, mindenképpen megnézésre javaslok egy magyar vonatkozásút is. Három esetet mutat be, három embert, három tapasztalatot. Na engem ez az ami igazán megérintett, nem pedig a 2000 évvel ezelőttre visszanyúló, tényként közölt, de nem alátámasztható dolgok.

Három beszélgetés a halál és az újjászületés élményéről:
Fliegauf Benedek - Csillogás

Sunshine Walk

Vasárnap délután úgy döntöttem, hogy a süteményt "ágyban párnák közt falni meg" helyett inkább kimegyek a kertünk végébe fotózni pár szigorúan amatőr képet a Mátráról, meg a Kékesre igyekvő nagyon nagy oláh felhőkről. Persze egyértelmű volt, hogy akkor kezdtek jönni az igazán szép felhők, mikor már hazafelé indultam, de ennek ellenére sikerült összehozni pár képet (aminek a negyedét ki kellett dobni, mert belelógott az ujjam). Íme egy videó az eredményről:

A videót telón vágtam meg iMovie segítségével, ami kb háromnegyed órát vett igénybe, mert annak ellenére, hogy iPhone 4 tulaj vagyok már jóideje, még csak most ismerkedtem meg ezzel az alkalmazással. Gyakorlott felhasználók szerintem fele ennyi idő alatt összedobják, de én így is boldog voltam vele.
A videóról még annyit, hogy nem sznobságból, de a vimeo-ra került, mert a YouTube kb feltöltéstől számított három percen belül törölné a hangsávot (vagy az egészet) szerzői jogokra hivatkozva, remélem itt nem lesz ilyen. Persze a vimeo-nak is vannak hátrányai, ha nem fizetsz elő a plus szolgáltatásra, akkor egy csomó nyomasztó dologgal próbálnak rád pszichésen hatni, mint pl a feltöltés utáni videófeldolgozás, ami nálam 1 óra 40 percet mutatott, majd három óra múlva rápillantottam, ekkor 1 óra 55 perc volt még hátra.
Mint utólag kiderült, nem szabad bedőlni annak a felszólításnak, hogy nyugodtan hagyd el az oldalt és majd értesítenek emailben, ha feldolgozták a cuccot. FASZT. Szépen ott kell hagyni a böngészőben egy megnyitott fülön az oldalt és néha rápillantani a visszaszámlálóra. Nekem az 1 óra 55 percnek hazudott várakozási idő 15 perc alatt letelt. Ha türelmetlen vagy, akkor könnyen áldozatul esel a számláló alatt szolidan megbúvó információnak: "a plus szolgáltatásra előfizetettek előre kerülnek a várakozási listán". Nem mondom, hogy nincs előnye, de aki nem akar mindenféle beállításba belenyúlni, részletes statisztikát kapni és csak ritkán tölt fel videót (mint én), annak fölösleges 13ezret kidobni az éves előfizura.
Visszatérve a képekre, itt megtekinthetők teljes egészükben, némi zajszűrés után (egyéb korrekciót nem alkalmaztam):

Over The Top

Túl a csúcson - ez a címe a bejegyzésnek, pedig kamionos sem vagyok, szkanderezni (szkanderozni?) sem szoktam és bébbóz sapkám sincs, amit ha megfordítok a fejemen, előjönnek a szuperképességeim. Na meg persze Sylvesternek sem hívnak, bár faterom szilveszterkor született, de azért nem egy Sztallóne! (aki nem látta volna a Túl a csúcson c. filmet, az az első két mondat helyére képzeljen hatszáz space-t és hopp máris indul a harmadik mondat!)

Szóval ez csak egy szimpla erdei túra volt 566 méter tengerszint feletti magassággal, 6 liter verejtékkel, egy kilátóval ahonnan igazából belátni mindent és nem ki, meg némi térdfájással, ami 25 éves korunkra nézve akkora szégyen, hogy ki kell nyitni hozzá az ablakot, mert be se fér ide. (77 éves öreganyám nem vonszolja magát úgy, mint mi!)

Annyit még tudni kell, hogy már-már évtizedes hagyománnyá válik, hogy kijövünk egy cimborámmal a kilátóhoz és hogy ez a hagyomány meg is valósuljon, már csak azt az évtizedet kell beszerezni valahonnan, ugyanis második alkalommal tettük meg ezt az utat, amire nem vagyunk büszkék, mert itt lakunk egy köpésre, csak valahogy mindig akad más köpdösni való.

Aki nagy érdeklődéssel van a túrázás iránt, szereti a hegyeket-dombokat, jó levegőt és különös vonzalmat érez a nagy égbemeredő kilátók iránt (kilátófétis!), annak Let Me Google That For You --> Tepke kilátó. Minden szükséges infó megtalálható, túra útvonalak, térkép, GPS adatok stb.

Katt a képre a galériához.

Juha Arvid Helminen

A kép címe: Mother

Úgy gondoltam összegyűjtögetem azokat a dolgokat, amik tetszenek és számomra is hasznos, ha később megtalálom. Ilyen például ez a galéria, amiért egyszerűen megveszek. Ha lenne egy kacsalábon forgó palotám, az egyik szobájában tuti csak ezek a képek lennének a falon, középen meg egy baszottnagy fotel dohányzóasztallal, szivarral, meg egy utántöltős whiskey-s üveggel, mint amilyen Jockey Ewing-nak volt.
[ katt a képre a galériához ]

PINA

Csak hogy stílustalan legyek, és a "mi jut eszedbe először" kérdésre hozzam a sztenderd választ, ezért az első bejegyzés remegő harmatos szűzhártyáját a nagybetűs PINA oltárán tépem véres cafatokra.

Asszem ez mindennek a bölcsője, a világ mozgató rugója, minden jó és rossz forrása, úgyhogy ennek a blognak is ez adja a kiindulási pontját. A továbbiakban személyes jellegű bejegyzések, egy-két kurvaanyázás meg fotó, videó és egyéb szemét lel majd otthont, esetleg egy kis lófasz kaporral, ki tudja.

A bejegyzésekben nem lesz rendszer, nem fog egy jól kijelölt utat követni, nem lesz sztorija és főhősei. Magamnak írom a "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" elv alapján.