twitter jótanács: Néha képzeld el

Képzeld el, hogy egy utcán vagy. Állsz az út közepén, veled szemben pedig egy picsanagy tömeg, 100 vagy akár ezer ember. Az emberek egytől egyig téged néznek. A te oldaladon persze rajtad kívül nem áll senki. Nézed a tömeget és egyszer csak azt mondod nekik: "álmos vagyok."

A tömeg ugyanúgy néz téged tovább, talán lesz valaki, aki azt mondja "jó éjt", lehet, hogy van aki fogja magát és elsétál, vagy csak elmormol egy félhangos "menj aludni bazdmeg"-et, de többnyire nem lesz reakció.

Sokszor elképzelem ezt a szituációt mielőtt leírok egy twittet, hogy ott állnak velem szemben a követőim és nekik mondom azt, amit leírok. Szerintem ez egy nagyon jó módszer arra, hogy szűrjük a fölösleges szemetünket, picsogásunkat amit a világra zúdítunk, ezáltal jobban előtérbe kerül az a tartalom, ami miatt esetleg mások bekövethetnek.

A napokban kérdezték tőlem, hogy miért van az, hogy ilyen kevés embert követek.

Az elsődleges ok az átláthatóság. Már 60 embernél is olyan mennyiségű twitt jön össze pár óra alatt, amit időigényes átolvasni. (Ha meg úgyis visszaolvasom azt a pár embert, akik érdekelnek, akkor inkább csak őket követem.)

A másik ok pedig a föntebb említett tartalom. Mivel nem csak ismerősök vannak twitteren, így nem tudok mit kezdeni egy idegen ember hétköznapjairól szóló twitter profillal, hacsak nem mások számára élvezhető stílusban adja elő, vagy (!) kiszűri a fölösleget és tényleg az érdekes dolgokat írja meg. Így hát nem követek vissza mindenkit, aki bekövet.

Próbálok én is abba az irányba haladni, hogy minél kevesebb fölösleges, vagy zavaró, semmitmondó dolgot osszak meg másokkal. Nem mondom, hogy ez könnyű, és tudom, hogy nem írhat mindenki olyan élvezetes stílusban, hogy ezrek kövessék, de legalább néha szánjuk rá azt az egy másodpercet és gondoljuk át, mit mondunk annak a tömegnek, ami ott áll velünk szemben az utcán és minket figyel.