INSTAGRAM

Az év alkalmazásának választották az Instagram iPhone appot, ami belőlem is kihozta az állatot. Gyakorlatilag tökmindegy mi kerül eléd, előkapod a telót, kattintasz koppintasz, aztán széteffektezed még a szart is. Aztán vagy lesz belőle valami vagy nem, de az biztos. Te pedig büszke mosollyal csúsztatod vissza a kezed a zsebedbe, hogy alkottál valami művészit, még ha ezt rajtad kívül nem is gondolja így más.

A könnyű kezelhetőség és a social network integrálás miatt nagyon addiktív, szórakoztató. A profibbak több appot kombóban eresztenek az instára, nálam is előfordul hogy 2-3 másik alkalmazás után kerül egy kép az instagram filterei alá.

Ha használod a cuccot, miszterti néven megtalálsz és ha vagy annyira elvetemült, hogy követsz, akkor az alábbi válogatáshoz hasonló képekkel találkozhatsz.
Persze nem követlek vissza, mert egy köcsög vagyok, de ha macskás képeket meg csajokat posztolsz, mindenképpen számíthatsz follow-ra.

Katt a képre a galériához!

(ha inkább kihagynád a full screen-es slideshow-t, kattints ide)

Találkozások

Az élet néha nagyon érdekes véletleneket produkál. Vagy csak mi látjuk bele az egyezéseket? Nemtudom.

Voltam ma anyukámnál, a látogatásomnak több oka is volt, az egyik, hogy vittem neki egy kis csokimikulást. :) A másik, hogy december 6-án született, ezért csokimiki átadással egybekötött születésnapi köszöntő is volt. :)

Viszont itt jön képbe pár érdekes dolog, ugyanis vásárolt egy kaparós sorsjegyet, ha már úgyis születésnapja van. Három számmal nyert: a 65-tel, ami a születési éve, a 6-tal, ami a születésének napja és a 17-tel, ez utóbbi  a névnapjának dátuma (január 17. Antónia). Épp a születésnapján épp ezekkel a számokkal. Eddig még talán rá is lehet fogni, hogy megesik az ilyen. Viszont tegnap megműtötték, és ennek a műtétnek az időpontja nagyonsok variálás után lett végleges, és akivel egy szobába került, szintén december 6-án született. Aztán a nővérek még rádobtak egy lapáttal és elmondták, hogy akik most az osztályon fekszenek, mind decemberiek.

Furcsa véletlenek sorozata, hogy egymástól független emberéletek egyszercsak egy időben, egy helyen találkoznak. Vagy nem is véletlen?

beLIEve?

Voltam ma templomban. Papámért volt mise, aki sosem járt templomba, viszont mamám igen, úgyhogy kötelező jelleggel évente egyszer el szoktam menni. Annyit tudni kell, hogy meg vagyok keresztelve, voltam elsőáldozó és bérmálkoztam is, illetve minden vasárnap jártam templomba egészen nyolcadikos koromig. Utána valahogy kikopott az életemből.

Most ott álltam, és elég kellemetlenül éreztem magamat. Felnőttebb fejjel szörnyűnek éreztem, amit ott csinálnak emberek. Rituális énekek, mozdulatok. Persze én is csináltam, amikor keresztet kellett vetni akkor vetettem, amikor le kellett térdelni letérdeltem. Közben meg azon gondolkodtam, hogy úristen (<--na ez most egy pont ideillő szó) milyen durván lehet hatni emberekre. A pap prédikációjába legalább tizenötször bele tudtam volna szólni, hogy "várjá várjá várjáááá, ez azért nem úgy van!" Rengeteg öregasszony ott ült és epedve figyelte a pap megvezető szavait. Volt ott szó a válságról, az úttörő táborról, cserkészekről, vegyítve egy kis Keresztelő Szent Jánossal, plusz az egész úgy becsomagolva, hogy kellemetlenül érezze magát az ember, hogy nem Jézusért él-hal nap mint nap, meg hogy ilyen generáció lett kinevelve, akik nem járnak templomba. Ezért tart itt az orszá világ!

A mise menete gyerekkorom óta semmit nem változott, talán csak annyit, hogy jobban átlátom, hogy az adakozásra van felépítve, illetve a lehúzás van nagyonjól elbújtatva. Viszont a végén szemérmetlenül bemondta a pap, hogy van 700 Ft-os naptár, vegyük meg mert ez különösen kedves dolog, meg van kalendárium is, amit lehet rendelni, de külön kikötötte, hogy a pénzt előre fizessék be az emberek, mert az a biztos. Az árát már nem merte említeni. Mellesleg az, hogy "papámért volt a mise", annyiban merül ki, hogy az elején felolvasták a nevét, meg még azokét, akikért szintén ezen a napon "mondatták." Egy ilyen "mise mondatás" bruttó 1300 Ft-ba kerül, legalábbis itt falun. A lelki üdvösségért igazán nem összeg, nem?

Még annyit el kell mondanom, hogy ezek mellett én elismerem, hogy vannak emberek, akiknek szüksége van erre. Hogy valamibe kapaszkodjanak, valami keretet, rendszert adjon az életüknek. Hinniük kell valamiben és ebbe születtek, vagy ezt választották. Aztán a végén kiderül, hogy mire elég az 1300 Ft.

Közeledve az ünnepekhez, beugrott egy film, amit egy-két hónapja láttam, az a címe: Viccvallás. Ajánlom mindenkinek, ugyanis nagyon jó és érdekes kérdések hangzanak el benne. Többek közt az is, hogy az mindenkinek tiszta, hogy a Mikulás nem tud ott lenni minden háznál egy időben, és a kéményen behuppanva belőni az ajándékot a fa alá. Létezését mindannyian mesebeli badarságnak tartjuk. Akkor az Isten hogyan tudja meghallgatni milliónyi ember imáját és ott lenni mindenhol egyszerre...?

A film megtekinthető itt magyar felirattal.

(gyengébbek kedvéért cc gombra kattintva). A beágyazást sajnos a feltöltő letiltotta.

Ha megvolt a film, mindenképpen megnézésre javaslok egy magyar vonatkozásút is. Három esetet mutat be, három embert, három tapasztalatot. Na engem ez az ami igazán megérintett, nem pedig a 2000 évvel ezelőttre visszanyúló, tényként közölt, de nem alátámasztható dolgok.

Három beszélgetés a halál és az újjászületés élményéről:
Fliegauf Benedek - Csillogás